Soha nem késő tanulni!
Vannak, azok a szerencsések, akiknek kicsi koruktól kezdve világos elképzeléseik vannak arról, hogy mit csináljanak, ha felnőnek, és tökéletesen tudják, hogy mit kell tanulniuk ahhoz, hogy az legyen a munkájuk, amit szeretnének.
És ott vagyunk mi, a többiek, akiknek fogalmuk sincs, hogy mit tanuljanak, szinte véletlenül találjuk magukat egy iskolában, amit általában el is végzünk. És éppúgy, véletlenül találunk olyan munkát, amelyről előbb-utóbb rájövünk, hogy semmi közünk hozzá, azon kívül, hogy valamiből muszáj megélnünk.
Minden munkának megvannak a maga hullámvölgyei.
Ám amikor a „rossz napok” állandóvá válnak, elkezdünk azon tűnődni, hogy eljött-e az ideje egy új kezdetnek, meg kéne valami másnak, de mit tanuljunk?
Röviden, sokan – sőt nagyon sokan – szeretnének pályát váltani, de kevesen elég bátrak hozzá.
Napjainkra a technológia minden ágazatot visszavonhatatlanul átalakított. Az „innováció” a jelszó, sok munka megszűnt vagy a kihalás szélén áll, de új lehetőségek ezrei nyílnak meg. A munkaképes kor szempontjából a 40 az új 30.
Minden változási folyamat magában hordozza a félelem elemét. A hibázástól való félelem, az ismeretlentől való félelem, az idő, a pénz, a készségek vagy a bizalom hiányára való gondolás olyan gondolatok, amelyek eleve megakadályozhatnak minden változást.
És soha nem késő tanulni!
De nem feltétlenül kell a nulláról kezdeni a tanulást, ismerjük meg erősségeinket és azt vegyük alapul az új irányhoz.
Ha túl nagy kockázatnak tűnik egy teljesen új szakma megtanulása, próbálkozzunk hatékony szakmai átképzéssel. Az átképzés jó kiindulópont lehet egy új szakma elsajátításához, amely a jelenlegi készségeinktől függ.