Targoncatörténelem (2. rész)

Targoncatörténelem (2. rész)

targonca kézikocsi

Az első hivatalos feljegyzés a kezdetleges emelőszerkezet létrehozásáról 1867-ből való. Emelvény, emelő és konzol voltak a részei, abszolút megfelelt a mai értelemben vett targonca elődjének. A feltaláló azonban nem volt rutinos értékesítő, sem promóter alkat, hiszen nagyszerű ötletét onnantól kezdve még körülbelül 40 évig semmire sem használták.

1904-re azonban újra előkerült az alapötlet, és ezt továbbfejlesztve valódi emelő-rakodószerkezet lett a rakodás nagy segítsége. Habár ezek a kezdetleges, négykerekű kézikocsik még tényleges emelőerővel és egyéb küllemi dizájnnal sem rendelkeztek, a mai napig működnek és kisebb munkára használhatóak is, főként olyan helyeken, ahol nem gazdaságos a drágább technológiát használni.

Az 1900-as évek elején főként papírgyárak már a mai targonca alapmechanizmusaival rendelkező emelő kocsikat használtak. Az emelőrész ellensúlyozására előre kisebb, hátulra jóval nagyobb és vastagabb farönk-kerekeket tettek.

1913 körül elektromos vezérlést adtak a szerkezetnek, ami tovább növelte erejét és kapacitását. Innentől kb. 20 évig, folyamatos kisebb-nagyobb fejlesztéseken ment keresztül ez a kis emelőszerkezet. Központi vezérlést, gumikerekeket, jobb súlyozást, valamint tökéletesített függőleges és vízszintes emelőkapacitást kapott. Ekkora már kinézete is nagyban hasonlított a mai targoncákéra, a dizájnt továbbra is leszámítva. Igazán a második világháború alatt terjedt el használatuk, és lett szélesebb körben népszerű.